Ha nem volt elég nehézség, kihívás az életemben, akkor most megkaptam :-) Oké, én akartam, no problem.

Talán a legnagyobb fába most vágtam a fejszém, de úgy gondoltam, hogy ha idáig eljutottam, eljuthatok még bárhova. Az életmódváltás sem volt könnyű, megküzdeni az IR/PCOS diagnózisával, és azzal, hogy soha nem ehetek meg többet büntetlenül egy jó cukrozott mandulás fahéjas kürtős kalácsot a Tagore sétányon, azért az elszomorító:-) Először azt gondoltam, hogy mekkora szemétség ez, mások mindennap megesznek ilyen olyan csokikat rakatszámra, péksüteményekkel tömik magukat, stb. Én meg sosem ettem ennyire mértéktelenül, mégis jött ez a fránya IR. Aztán szép lassan befejeztem a mártírkodást, felkutattam minden létező infót és belevágtam az élethosszig tartó harcba. Élethosszig. De ma már nem harc. 

Csodálatos élmények, a sport végtelen szerelme, megannyi jóóóóóóbarát, harcostárs, örömkönnyek és tábori emlékek szegődtek mellém az utamon, aminek nem tudok eléggé hálás lenni. És ami a legfontosabb: bejártam egy nagyon hosszú és érdekes utat, az utazás önmagammal egy csodálatos tapasztalást hozott. Egy út, amelynek során a legtöbbet tudhatsz és tanulhatsz meg magadról. A határaidról, a kitartásodról, a küzdelmek elviseléséről, a fájdalmaidról legyen szó testi vagy lelki minőségben, az önbecsülésedről, a női mivoltadról, a tükörből visszatekintő szempárról, és arról, hogy éppen akkor reggel, ott, mit is mesél....
Az utóbbi 3 év alatt elmondhatom azt, hogy megismertem Nikit :-) Egyszerű mechanizmusok, nagyszerű helytállások jellemezték! A sport szerelmese, amely nélkül létezni nem tud. Imádja azt a sportközösséget, ahova nap mint nap járhat, a közös élményeket, a tábori feelinget. Ha szülinap vagy névnap közeledik ujjongva örül az újabb decathlonos utalványnak, vagy sportcipőnek, mert igazából ez a legfontosabb számára. Ha közeledik a hétvége, tudja hogy szombaton tuti lesz valami futófesztivál, vagy egy jó futás, vagy egy jó Spartan, de minimum valami olyan, aminek köze van a sporthoz. Vannak akik másért várják a hétvégét, de én ezt elfogadom, s ezt várom Tőled is. Fogadd el, hogy ez az életem :-)
Nikit sokan láthatjátok úgy, hogy egy erősebb határozott személyiség, megvan a véleménye mindenről, s mivel mindig mosolyog, ezért biztos még csak a szót sem ismeri, hogy probléma. A néha túl erős és nem törékeny nőként történő megnyilvánulásai miatt felvetődhet, hogy egyáltalán tud e bújós nőként viselkedni a 4 fal között. Aki ismer, ezekre mind tudja a választ. Valóban nagyívben tojok arra, hogy mit gondol rólam a világ, mert akik ismernek, pontosan tudják milyen vagyok, milyen értékekkel rendelkezem. Akik pedig szeretnék megismerni a világomat, úgyis megteszik az ehhez szükséges lépéseket :-P És akik már ismernek, tudják, hogy igenis van nőcis részem, bújni talán jobban is tudok, mint amit kinéznek belőlem, s bár az egész életem tele van / volt nagyobb horderejű problémákkal, mégis szeretem az életem, s ezért alapvetően mosolygós vagyok a nap minden percében. Mégis mit érnék el azzal, ha egész nap azon sopánkodnék, hogy most mi lesz? Előrébb lépnék? Nem. Jobb kedvem lenne? Nem. Ha egy problémának a megoldására esélyt látok, akkor foglalkozom vele, ha nem, akkor egy időre elengedem, s egy jövőbeli polcra helyezem, amikor már nagyobb sikerrel foglalkozhatok majd a megoldási javaslattal :-)

Kicsit elkalandoztam bocs :-P

Szóval egy újabb kihívás, de talán a legnehezebb is egyben, mert valahogy egyszerre mozdult meg alattam a Föld, velem a világ :-) Ezt persze szeretem nagyon, de minden olyan gyors és más lett, s azért nekem is szükségem van a megfelelő követési távolságra:-)
Októberben a anyai nagymamám halálakor alapjaiban esett szét az addig bevált és jól megszokott életmódom, diétám, életem, kedvem, hangulatom. Elég elveszett időszak volt, hatalmas hullámvölgyekkel. A lejtőn nem tudtam megállni. A hozzám illő pasi is hiányzott az életemből. Nem szerettem a munkám, amit már 8 éve csináltam gőzerővel. Nem tetszett semmi sem, sőt leszartam mindent, ami körülöttem volt - sajnos saját magamat is. Nem mártírhalál volt, annál sokkal több. Több éve tartó küzdelem, megfelelés, szembenézés mindennel, egyedül a sorozatos problémák megoldásában, betegségek, műtétek... elfáradtam, ennyi. És feladtam mindent, mert úgy éreztem ebből elég volt. Ez persze egy átmenet. Mert a harcos padlóra kerül, de csak idő kérdése és még erősebben áll talpra, mint amilyen erős előtte volt. 

" Egy jó harcos nem tökéletes, nem győz mindig, nem sebezhetetlen", ahogy a kedvenc motivációs videóm is hallatja. 
(NÉZD MEG MOST! HA MEGTETTED, ENGEM IS ÉRTENI FOGSZ, SŐT RÉSZBEN ISMERNI IS!)

DE innen szép nyerni. Nagymama halálával végleg elköszöntem a fránya cigitől is, elkezdtem rendbe tenni a testem és a lelkem. Mire eljött a Karácsony, a szeretet ünnepe, boldogan csomagoltam a kedves kis ajándékokat, rohantam az isteni bejgliért és pár apróságért, valamint magamat is megleptem az isteni mákos és diós gluténmentes nyírfacukros bejglivel. Karácsony egyszer van, talpra álltam, és nem a szokásos megérdemlem, jutalmazásos bullsit szöveg, hanem, mert én is ember vagyok. Húsvér ember, aki szereti a bejglit, és Karácsony estéjén szívesen eszeget egy finom forralt bor kíséretében. Megvettem, megettem, mert imádom. Hedonista vagyok, minő meglepetés :-P Feltöltődtem lelkileg és testileg, az új évet már rengeteg tervvel, céllal, elhatározással vártam :-)

Eljött az új év, s az apai nagymamám is meghalt. Az első gondolatom az volt, hogy ilyen nincs a Földön. Hogy a francba van az, hogy kimászol a legnagyobb gödörből, és már megint csak rossz hír. Ezt megelőző nap a párkapcsolatom is befejeződött, hiszen 2 teljesen más világban élő emberről volt szó. Nem volt hozzám illő, hosszú távon nem működhetett, így jobb is mindkettőnknek, attól még nem kezdődött jól az új év első hete.
Tudtam azt is viszont, hogy mégegyszer nem hagyhatom el magam. Túl sok mindent tettem már le az asztalra, túl sokat építkeztem, túl sokat tettem a céljaimért -  nem hagyhatom el magam, hanem igenis menni kell tovább. Erősen, büszkén, kitartóan, maximum könnybe lábadt szemmel.

És a megfogalmazás síkján minden elindult. A cél szentesíti az eszközt.
Máris egy új munkahelyre igyekeztem be reggel, a legtisztább étkezést produkáltam, az este megfőzött kis ételek sorban rendeződtek a dobozaikba, a sport újra mindennapossá vált, tele voltam energiával, tervekkel, az ahhoz vezető út mérföldköveivel :-)
Bejutottam a PEAK átalakításba (szálkásítás fronton harcolok:-P), elindítottam a Nikó Challenge oldalam, az ehhez kapcsolódó blogom. Újra tudom, hogy ez az életem értelme, hogy menjek, csináljam, s a saját példámmal motiválhassak másokat is. Szinte mindennap segítek másoknak, akár direkben érkezik a megkeresés, akár egy kliírásom ad valakinek támaszt / ötletet / segítséget. Szeretem, hogy segíthetek. És nem utolsósorban ez a test és ez lélek az alapja ennek az egész motornak. Amióta 80 kilóról leugrottam az 50-re és annak közelébe azóta követem nyomon, hogy mire képes egy ember, milyen összhangban képes a lélek, az agy, a test, az izomrostok működni. És ebből a kooperációból csodák születhetnek :-) Hiszek a csodákban. Ennyi. S szeretem a csodákat, ahogy a meséket is. Ha azt mondom Gru és Ágnes, akkor mindent elmondtam. Csodavilág, csodás, mosolygó szemekkel, vicces pofavágásokkal. Sírásig nevettem végig a filmet, és nemcsak akkor amikor először láttam. A Jégvarázs Ici pici hó kell című dalával tengernyi havat szerveztem magam köré Jasnában és Bp.-en egyaránt :-)

Az újratöltés tehát jól sikerült, jobbnál jobb dolgok történnek velem, körülöttem, s ami kirajzolódik, az máris nagy izgatottsággal tölt el.

Az átalakításhoz edzéstervet, étrendet, tápkiegeket is kaptunk. Az AYCM XY kártyám maga a kánaán, s én ki is fogom használni szerencsére :-) 
Az edzés keménységét már az első héten megéreztem, hiszen a saját kis heti min. 4-5x edzésem mellett szombaton további 2 órás közös edzéssel feszegettem a határaimat, majd vasárnap 19-re lapot kértem. Tudom, kell a pihenés, de annyira mehetnékem volt vasárnap is, s sajnos a terepfutás most nem jött össze, nem tudtam otthon ücsörögni. Amikor odaértem a terembe, akkor viszont nagyon fáradt voltam, nem tudtam eldönteni, hogy jól döntettem-e. Aztán végül reprodukáltam a szombati közös edzést, ezt követően bedobtam magam a szaunába és a jakuzziba, s konstatáltam, hogy ez így már mindjárt más.Kicsit sok volt, de a héten majd többet pihenek, mert 2 pihenőnap is a tervekben szerepel :-)
A kaja áááááááááááááá. A 3 év alatt sok mindent finomítottam a régi krumpli és rizs köretre épülő szörnyen unalmas gasztro világomon. A light cola és a Giant Bar azok minden rossz tulajdonságával együtt azért az életem része maradt :-) Utóbbi 2 is tiltólistára került az átalakítás során, így már tényleg nem tudom mivel szennyezni a szervezetem:-) Persze erről egyből azt gondoltam, hogy április végén az első 2 termék lesz, amit magamhoz veszek a mérlegelés után :-) Most ezt gondolom. Áprilisban ki tudja mit teszek majd. Lehet, hogy inkább elmegyek és megveszem magamnak a legszebb ruhát, amit kinézek, és meglepem magam egy finom paellával. Bármi megtörténhet. 

Szóval szeretem a kihívásokat, imádom a sportos életem, ez most mégis az egyik legnehezebb. És tudod miért, mert a legjobban szeretném. Nem kicsit, hanem nagyon. Extrém módon. S ilyenkor a legnagyobb fegyelem él bennem. Magam iránt, a célom iránt. Fegyelem azért, hogy április végén azt mondhassam, hogy nem létezik olyan, amit ne tudnál véghez vinni Niki <3

Ezért hát ébren álmodom minden nap, amikor aludni tudok és éppen nem azért vagyok fenn hajnalban is, mert a gondolatok úgy pörögnek, vagy mert szörnyen éhes vagyok....

 DE! Semmit sem cserélnék el az élményeimért, amit pénzen nem lehet megvenni, és senki tőlem el nem veheti :-)