Ahogy ígértem jövök. Mert unom már a szöveget, hogy persze Neked könnyű. Ezt mondják a lusták, és ezt mondják azok, akik nem hajlandóak megtalálni azt a kis időt, amit magukra szentelhetnének. És mindenkinek ott a lehetőség, hogy megtalálja. Ha akarja. Mert ezt akarni kell. Különben meg csak a szaros kifogások jönnek, és persze mást sárral dobálsz, így talán megnyugszik a lelked, hogy megmondtad a frankót és élheted tovább az unalmas és szánalmas életedet.

Nincs gondom sem a kritikával, sem az irigyekkel addig a pontig, amíg nem kóstolgatnak egyre durvább szinteken. Mégis, hogy jönnek ehhez? Én sem irigykedem azért mert Te a mozit nachos-szal élvezed, nem irigykedem azért, hogy reggel hosszú perceket várakozol a pékség előtt, hogy újabb finomított szénhidráttal tegyél a még tunyább életedért. Nem irigykedem azért, mert Te már javában alszol, mikor én még főzök és dobozolok a következő napokra. Nem irigykedem azért, mert munka után hazamész, és nyomkodod a gépet, bambulod a tévét, miközben edzem egy jót és feltöltődöm.  Nem irigykedem, és nem is érdekel, mert azt csinálsz az életeddel, ami jól esik – ahogy én is. Ha én tiszteletben tartom a Te szokásaidat, akkor annyi a minimum, hogy Te is ezt teszed, ráadásul nem irigykedsz minden egyes megnyert küzdelmem után, és a következő nagy sikerem előtt.

A sikerekre mindannyian éhezünk, s vannak akik ezért tesznek is, mások csodára várnak. Csodára, amely megjelenik egy kapszula formájában. Egy csodára, amit diétásan címkéznek fel. Egy csodára, ahol edzés nélkül is 4 kilót adsz le egy héten. Jézusom, még mindig elhiszitek ezt? Nemár! Ha ez így lenne, akkor mindenki bedobna egy csodakapszulát, a termek bezárnának és Hasselhoff mellett Pamelának is meg kellett volna küzdeni a szereposztáson a csinos piros fürdőruhában, hiszen mind ott állhattunk volna.

Csodaország létezik ám, csak tenni kell érte. Tudod, mi nem létezik? A lehetetlen. Az nagyon nem, de bemagyarázhatod magadnak.

És akkor nézzük, mire vagytok ennyire irigyek, ha nemcsak azt látjátok, hogy az összes képen visszamosolygok rátok, boldog vagyok és szeretem amit csinálok, ahogy megélem a mindennapjaimat.

Reggel 6kor (ha nincs reggeli edzés, verseny vagy bármi intéznivaló) kelek, beveszem a vitaminokat, elkészítem a reggelimet. Mert ugye egy IR-es az ébredést követő fél órában reggelizik, ha elaludt, ha nem, ha éhes, ha nem. A reggelit követően jön a nagy motyózás. Edzéscucc összepakol, edzés utáni gyors szénhidrát és fehérjeturmix bekészítve. Aznapi étkezések összepakolása – tízórai, ebéd, uzsonna és ha esetleg edzés után nem egyből kanyarodnék haza, akkor még a vacsi is. Mert egy IR-es ha nem akar nagyon mellélőni, akkor pakol magának MINDEN étkezésre. Pontosan kiszámolva az adott napi CH mennyiséget, ehhez minőségi fehérje és zsírforrásokat is bekészítve. Megeszem a reggelim - az anyum által csak mosléknak (kinézetét tekintve) titulált zabkását én már 4 éve töretlenül szeretem és imádom, hogy nem tudom megunni :-) Öltözöm, indulok, nah de azért a reggeli készülődés nem 5perc.

Ledolgozom a magam 8-9-10 óráját, attól függ,  éppen milyen szakaszát éljük a munkadömpingnek. 3 óránként étkeznem kell. Így munka közben 10 óra környékén egy tízórai befigyel, majd 13 óra környékén egy remek ebéd, és képzeld még uzsonnát is elköltöm itt a délutáni órákban, figyelve arra, hogy edzés előtt 2 órával egyek kb. Mondhatnád azt, hogy uhhhh megint milyen szerencsés, hogy ilyen munkahelye van. Nem. Nem vagyok szerencsés, hanem közöltem eddig mindenhol, hogy IR-esként tartsák tiszteletben, hogy 3 óránként enni fogok. Ennyi. És tiszteletben tartják.

RENDSZER van minden egyes napon, annak minden egyes órájában és tettében. Egy rendszer, amit anno utáltam, mert mint egy robot, mindent bekészítesz, csomagolsz, időre pontosan eszel, figyelsz a töltésre, figyelsz az edzés előtti étkezésre (nemcsak időben, hanem annak összetételére mind IR mind edzés szempontból). Egy rendszer, amit utáltam a kezdetekben. És egy rendszer, ami ma már rutin, és mindennél jobban szeretem. Mert ez a rendszer adott új és minőségibb, boldog életet nekem. Egy rendszer, ami sok embernek furcsa és lehetetlen küldetésnek tűnik, de nekem megalapozta azt az életem, amire mindig is vágytam. Egy minőségi életre, amiben mindig tele vagyok energiával, minden percben tudok mosolyogni, tudok segíteni másoknak, tudok teljesíteni a munkahelyemen, sportsikereket érhetek el és oda tudom tenni magam az élet minden területén.

Munka közben a szüneteket kihasználva folyamatosan pörgetem a gondolatokat, ötleteket, mert a jótékonyság is fontos, és büszke vagyok arra, hogy ma jótékony futóként tehetek a hátrányos helyzetű gyerekekért. Büszke vagyok arra, hogy én is hozzájárulhatok ahhoz, hogy jobb minőségben élhessék mindennapjaikat, hogy ők is örülhetnek Karácsonykor a személyre szabott ajándékoknak, és még a sportban is osztozhatnak az épek sikerében - a Szufla futófesztiválon ők voltak azok, akik a beérkező versenyzőknek a nyakukba akaszthatták az érmeket. És az élmények még hosszú -hosszú napokig kitöltötték mindennapjaikat.

Naponta kapok segítségkérő üzeneteket, ezeket is igyekszem még aznap megválaszolni és segíteni, amiben csak tudok.  Étrendekről, sportról kérdeznek, mert ők is szeretnének egy minőségibb életet élni. A saját életformámat senkire sem tukmálom soha, de ha valaki segítséget kér tőlem, szívesen átadom a 4 év alatt felhalmozott „tudást”. Úgy gondolom, ebben hiteles vagyok, hiszen mindent a saját testemen tapasztaltam meg. 2012-ben, amikor életmódot váltottam még sehol nem voltak erről szóló ilyen mennyiségű könyvek, minden utcában biobolt és paleo vekni, meg társai. Akkoriban még azt az orvost is nehéz volt felkutatni, aki nem az mondta volna, hogy egyél kevesebbet, aztán el van intézve. Mert tényleg nem zabáltam. Csak hát IR. És persze nekik könnyebb ez az út, mint a drága TB terhére bárkinek is segíteni. A saját sarkamra álltam és maszek segítséget hívtam és összegyűjtöttem minden információt és elkezdtem bevetni rehab kis testem megmentéséért. Nekem is voltak hullámvölgyeim nyilván, de mára azt mondhatom, hogy drágán megvett, mások által összeállított étrend nélkül, személyi edző felügyelete nélkül és mindenféle bekapkodott 8 ezer csodaszer, meg káposztaleves kapszula meg a jó ég tudja mekkora idióta szerzemények nélkül, olyat vittem véghez, amire büszke vagyok. És itt nemcsak leadott kilókról beszélek, mert az nyilván csak egy formabéli változás, hanem az egész életmódom változásáról és arról, hogy megtanultam a 4 év alatt, hogy mi a legjobb a testemnek – mind az ételek, italok minőségében és mennyiségében, akár időhöz is igazítva. Sok mindent megtudtam róla és a közös sikerünk a folyamatos csiszolódásnak eredménye.

Köszönöm jól vagyok, de van ebben 4 évem, és egyáltalán nem fogom azt mondani, hogy könnyű volt, vagy akár ma az lenne. Csak megváltozott a hozzáállásom. Ha ezt dobta a gép, akkor legyen, élünk együtt az IR-rel, de akkor megtaláljuk a kölcsönös bandázás lehetőségét. Ő rendszert szabott ki, tüneteket produkált, elvette a cukros dolgokat és fehér liszteket, de már nem bánom, mert én meg kaptam egy energiával teli életet, kihívásokkal, küzdelmekkel, sikerekkel, fittebb testben és lélekben egyaránt.

Hűűűűűű de elkanyarodtunk, tehát a napom a munkaidő végéhez közeledik és én már nagyon várom, hogy edzeni menjek. Minőségi idő, amit magamra szánok. Mert szeretem és tisztelem önmagam, és a legjobban érzem magam, amikor a kedvenc pajtásokkal együtt edzem egy TRX-en vagy Sandbagen, amikor elhangzik az AROOOO és megjelenik a füst a startvonalon, amikor azt mondom, hogy már csak 2-t kell aludni és vasárnap jön a 2. Pannonhajsza. Terepszerelem, miért olyan elképzelhetetlen az, hogy vkinek a szerves részévé váljon a sport, és ez legyen az a hobbyja, amit legszívesebben a nap minden percében végezne. Vagy akár csak egy sportrendezvény megszervezése, mert akkor is sporthoz közeli tevékenységet csinálhatsz; de ez lehet egy remek könyvbemutató is, ahol a jótékony futás jelenik meg a könyv lapjain, és annyira jó érzés ott ülni és tudni, hogy Te is ennek részese vagy, és segítesz másokon, hogy a sport ne csak az épek kiváltsága legyen.

Nah tehát edzés – van itt már minden TRX, sandbag, kettlebell, saját testsúlyos edzés, thaibox, bootcamp, futások és spartan race. Hát annyira szeretem ezt a csodaszép kavalkádot J Mondok valamit, fogadj el így, hogy imádom, és szívvel lélekkel csinálom (nem muszájból, nem a kilók riogatnak, mégcsak a trendiség sem hajt), és hidd el, Neked is könnyebb lesz :-P

Általán 18:00 / 18:30 / 19:00-kor kezdődnek az edzéseim, tehát 20:00 / 20:30nál előbb nem nagyon végzem. Persze ez az én választásom, és nyilván kaptam már olyan megkeresést, hogy mi lenne, ha gyermekem lenne, vagy ne adj isten párom, mert azért járok ennyit, mert nincs senkim. Imádom az ilyen magas szintű érveket J Képzeljétek el, hogy a párom mellett is mindig eljártam / eljárok edzeni, nyilván volt olyan, hogy egy délutáni program miatt elmentem reggel edzeni, vagy amikor ő is szánt magára minőségi időt (mert ez mindenkinek kell külön, egyedül!), akkor meglógtam én is kicsit. Jah és a gyerkőc. Valóban ott van a vele való foglalkozás, logisztika a suliba, stb. DE azért mégiscsak van egy férj, egy anyós egy jóbarát, akire rábízhatod, ha 1-1 órára uram’bocsáss megengeded, hogy törődsz magaddal. Tényleg nincs még gyerkőcöm, de rengeteg olyan anyukát ismerek, akiknek csodák csodájára sikerül beépíteniük azt, amit szeretnének csinálni a magunkra szánt idő alatt. És azt is tudom, hogy én is meg fogom találni ezt az időt magamra. Mert én így szeretném.

Edzés után 21:00 környékén szoktam lődörögni az Auchan környékén – nyugi nincs semmi fetish ebben, de az otthon felé vezető utamon egy jobbos alkalmával 1 percre ott van mellettem az auchan. És hát nekem nagyon könnyű, mert egyedül vagyok, tehát intézem magamnak a bevásárlást; s ugyebár kocsi nélkül nem lehet egyszerre olyan sok mindent hazacipelni, így marad a szétdarabolt vásárlási láz. Nekem könnyű, mert van olyan este, amikor 10 órakor szatyrokkal megrakodva sietek hazafele úgy, hogy már a kimerített glikogénraktáraim húsért kiáltanak. És baromi nehéz az a szatyor. Persze amióta újra van vasárnapi nyitva tartás nyugisabbak ezek az esték, mert a szombati versenyek miatt mindig az maradt, hogy 2-3 részletben megvettem esténként a dolgokat. Tök sok kedvem volt nyilván este 9-10 között az auchanban, de hát mindent meg lehet oldani, és én nem nyafogok. Nah meg persze van olyan eset is, amikor reggel elfogy vmi, így kénytelen vagyok még este beszaladni. Nah de értitek a lényeget, mivel körbemosolygom a napot, nekem mindig rohadt könnyű. Hozzáállás kérdése, hogy miként éled meg a hétköznapi terheket.

Hazaértem. Edzőcucc kipakol, mosás beindít, mert ugye azt is meg kell ejteni vmikor, de milyen könnyű nekem, hiszen még csak este 9-10 óra. Míg megy a mosógép, újratöltöm a táskát a másnapi edzőcuccal, bepakolok egy másik shakert és irány a konyha :D Mert ugye egy IR-es főz magára, és most már többször a tesójára is – nah de erről majd később. Először is vacsorázom, mert ugye TE sem dőltél be annak az agyhalottnak, aki kijelentette, hogy este 6 után már nem eszel. Óriási f@szság maradjunk annyiban, ha érdekel miért, és még nem tudod a választ, majd nyugodtan írj rám :-)

Főzzzzzzzünk nyammmm :D Általában 2 napra előre elkészítem a tízórai, ebéd, uzsonna adagokat, jó esetben néha 3 napra is sikerül. Aztán még egy kis mosogatás, yupppppi és végre lejárt a gép is 23:30at írunk, jajhhhh már nincs annyira kedvem kiteregetni. Éjfélre a teregetés is megvan. S ha éppen nem a mosógép jár le, akkor a következő nap a hajmosás projekt következik, ami szintén egy remek másfél órás procedúra, de persze itt most sorolhatnám, van bőven mindig teendő akár magunkkal, akár a főzéssel, akár bármi más téren. És nem mondom, hogy Neked nincs. Mind ismerjük a szokásos ellátandó feladatokat, kérdés, hogy ha melletted van 3 segítő kéz is akár, akkor mégis minek nekem írogatsz?

És akkor szentelhetnék itt egy egész oldalt annak a fránya pénznek, mert már mindenhonnan ez folyik. Nem veszem meg a reggeli péksütit, meg a jegeskávét, vagy a starbucksban a reggeli napindítót. Nem rohanok kajáldába minden nap ebédért, annak áráért kijön 2-3 ebédem is. Nem rohanok újságból kivágott kuponokkal megőrülni a Westendbe, mert egy szánalmas újabb gönc csak a szekrényem tartalmát gyarapítaná, de az élményeket a szívemben már közel sem. Megpróbálok minél tudatosabban vásárolni, és igen utánamegyek egy akciónak is, megspórolok egy csomó pénzt a péksütiken, az esti nasikon, meg a töménytelen felesleges árun, amit sokan csak azért vesznek, mert pótcselekvéskor jól jön. Nem veszem meg az újabb felsőt, amit érzelmi vásárlás okán lehet, hogy jövő héten már fel sem veszek. Nem veszem meg az újabb ruhát, mert az a trendi. Kit érdekel a trend, ha belül egy átlagos, szürke, sivár ember lakozik. SEMMIT. Légy inkább egyéniség, légy eredeti, és hidd el, nem a ruha alapján vívod ki a nagymenőséget. Légy szín a szürkületben, vásárolj élményeket a tárgyiasult világ unalmas termékei helyett. Igen, én benevezek egy versenyre, elutazom egy remek edzőtáborba a Balaton partjára, mert engem ez tölt fel, ez ad élményeket. Olyan élményeket, amit még Dolce & Gabbana sem adhat nekem :-P Ez az én döntésem, csak tiszteletben kell, hogy tartsd, ahogy én is a Tiedet.

És a másik boncolgatni való rész a rehab testem is lehetne. Nem szeretem ezt felhasználni, mert soha nem álltam oda úgy sehova, hogy jah nekem ez és ez a gondom, ezért nem leszek képes erre meg arra. Csináltam az edzéseket, nyilván akadt olyan, ami aznap nem esett jól, vagy nem tudtam úgy kivitelezni, akkor inkább hagytam, de azt, amikor ép testben emberek sírnak és elhagyják magukat és utána még engem is megtalálnak, nah azt már nem szeretem.

Igen, nekem nagyon könnyű volt. Mindkettő térdműtétem nagyon könnyű volt. A rehabilitáció, a gyógytornás reggelek, a gyalog mankóval megküzdött villamosra szállós reggelek. Amikor az epém is felmondta az unalmast, fél éven át minden másnap este vittek ügyeletre, 2 naponta rókáztam, Berni meg inkább ruhában feküdt le aludni. A műtét szerencsére megváltás volt már mindenkinek, s persze akkor is minden nagyon könnyű volt. Amikor pedig a gerincsérvem kezdett kamikáze akcióba, akkor is erős maradtam. Nem játszottam mártír halált, pedig legnagyobbrészt magamra számíthattam. Könnyű volt, amikor a műtétig nem kevés pénzt fizettem ki önerőből az alternatív megoldásokra, könnyű volt abban a hitben élni, hogy ha mindez nem segít 2-3 hét múlva műtét, ami 3 esélyes (minden olyan lesz mint régen; ugyan túlélem a műtétet, de az egyik lábam lebénul és a harmadik variáció, hogy nem ébredek fel a műtét után), és ebből 2ről nyilván szó sem lehetett. Könnyű volt a műtétet követő 1-4 hétben betartani, hogy minden órában 10-15 percre kelhetek csak fel, könnyű volt hogy így egy ebédet háromszori kikeléssel lehetett éppen megoldani. Persze kaptam házhoz szállított kedvességet és figyelmességet, de azért az otthon töltött 2 hónap nagyrészét megküzdöttem. És ezért nem kell megveregetned a vállam, elég, ha befejezed ezt a Neked könnyű dumát, mert persze elengedem, de annyira unalmasak már egyesek.

A műtét után így ébredtem - ahogy megszokhattatok már, mosolyogva. Mert csak így lehet, és csak így érdemes.

Nah ennyire könnyű, de én legalább nem sírok, hanem csinálom, és főleg nem b@sztatok másokat, mert másként élnek mint én. Csak csinálom, mert vannak terveim, céljaim, álmaim. És a lehetetlen nem létezik, még akkor sem, amikor úgy érzed, hogy 1 perc sem telt el azóta, hogy 00:30kor lefeküdtél és csörög a vekker legkésőbb 6kor :-)

UI: Szerencsére a nyeremény dömping, amellyel fortuna megajándékoz lassan már fél éve egy újabb bizonyítéka annak, hogy ebben az országban borzasztó sok irigy ember él. Ezt eddig is tudtam. De így nekem is könnyebb, mert folyamatosan aktualizálom ismerőseim névsorát.

BÉKE KEDVESSÉG ÉS EGYÜTTÉRZÉS LEGYEN VELETEK, ÉS TANULJATOK MEG EGY KICSIT BOLDOGABBAN ÉLNI, JOBBAN ÖRÜLNI A LEGAPRÓBB DOLGOKNAK IS – A NEHÉZSÉGEK ELLENÉRE IS LEHET. HA ÍGY DÖNTÖTTÉL.